Thomas Brezinával
PaBe 2007.09.22. 10:24
A Fiúk kizárva!, a Hét tappancs gazdája Penny és a Pssszt! A mi titkunk könyvsorozatok írója.
Thomas Brezina-val (író)
- Melyik csillagjegy szülötte vagy?
- Vízöntő vagyok. Január 30-án születtem.
- A Vízöntők remek fantáziával vannak megáldva. Milyen jó tulajdonságaid vannak még?
- Szeretem az embereket és az állatokat, nagyon tudok lelkesedni, eléggé kitartó és fegyelmezett vagyok. Tudom, a fegyelmezettség unalmasan hangzik, de könyvek csak akkor születnek, ha leülsz a fenekedre és írsz.
- Honnan ismered ilyen jól az állatokat?
- Mindig is nagyon szerettem az állatokat, és valaha állatorvos akartam lenni. Ezért sokat olvasok különböző állatfajokról, gyakran beszélgetek állatorvosokkal, akik mesélnek nekem a betegeikről. Ezenkívül gyakran megfordulok a bécsi Schönbrunn Állatkertben, ahol tévéműsorokat forgatok. A forgatások közben sokszor bemehetek a gondozókkal a szelíd állatok ketrecébe.
- Mit teszel, ha egy állatról, amely szerepelni fog a Hét tappancs gazdája, Penny-sorozatban, nem tudsz olyan sokat?
- Akkor állatvédő-szakembereket és állatorvosokat kérdezek meg. Sok ilyen barátom van. A biztonság kedvéért azonban még minden Penny-kötetet elolvas egy állatorvos is. Tőle megtudom, ha valahol hibát követtem el.
- Neked is vannak állataid?
- Méghozzá milyenek! Daffi, a kutyám egy West Highland White terrier, olyan önfejű, hogy majdnem mindig keresztülviszi az akaratát. Nemrég pusztult el Putzi, a tibetterrierem. Azt hiszem, róla nem kell sokat mesélnem. Róla mintáztam Penny kiskutyáját a könyvben, Millit. Ezenkívül van még egy gyönyörű lovam, Ray Tom Robinson, akit Sandra, a lányom barátnője lovagol. Ők ketten már jó néhány díjat besöpörtek különböző tornákon, úgyhogy nagyon büszke vagyok rájuk.
- Elfoglalt íróként van egyáltalán időd a kutyádra?
- Persze, erről maga Daffi gondoskodik! Végső esetben addig kaparja a sípcsontomat, míg ki nem kapcsolom a számítógépet, és ek nem megyek sétálni vele. Aki tényleg szereti a kutyákat, annak időt kell szakítania rájuk, és értelmesen nevelni őket.
- Te is tanultál valamit a kutyáidtól?
- Hogyne, nagyon sokat. Például: Élvezd az életet! A legkisebb dolognak is lehet örülni. Egy ugatás a megfelelő időben megelőzi a kellemetlenségeket... És még sorolhatnám!
- Melyik könyved a kedvenced?
- Mindig az, amelyiket legutoljára írtam.
- Mindig író akartál lenni?
- Először állatorvosnak készültem, de az egyetemen rájöttem, hogy ez nem nekem való foglalkozás. Mindig is szívesen találtam ki történeteket, és írni is szerettem. Igaz, hogy nem az iskolában, mert a tanáraim állandóan csak a hibákra vadásztak. Inkább magamnak írogattam, de szerencsés véletlenek egybeesésének köszönhetően ebből a hobbiból hivatás lett.
- Mennyi ideig dolgozol egy könyvön?
- Ez teljesen változó. Jobb napokon akár húsz oldalt is megírok, de vannak napok, amikor csak egész keveset sikerül papírra vetnem. De mindig odaülök, és megpróbálom. Egyébként mindig a mondat közepén hagyom abba az írást. Így sokkal könnyebb elkezdeni másnap.
- Ami a könyveidben van, az pusztán a fantáziád szüleménye vagy kuatómunkát is végzel?
- Temészetesen utánanézek a dolgoknak, ha a téma úgy kívánja, méghozzá nagyon alaposan. Ez azért is fontos, mert különben nem vagyok biztos magamban írás közben. Kutatómunkám során utaztam már tengeralattjáróval, vezettem egyszer gyakorló pilótaként sportrepülőgépet, és átéltem egy zuhanórepülést. Állatgondozók munkáját kísértem figyelemmel, hosszan elbeszélgettem állatvédőkkel, és beutaztam a világ sok országát és városát. A történetek persze a fantáziámban születnek meg.
- Tulajdonképpen honnan veszed az ötleteidet?
- Hm, ez számomra is rejtély. Egyszerűen jönnek. Mágnesként vonzom az ötleteket... Nyitott szemmel és füllel járok a világban, így fogadom be őket. Az ötletek aztán a fejemben érlelődnek tovább. Némelyikük pár hétig, mások pár évig. Ezer ötletből azonban jó, ha harmincat papírra vetek. Gyűjtöm őket egyfolytában, mindenhol. Gyakran elég egy apró szikra, és hirtelen kipattan belőle egy történet.
- Írás közben, a számítógép előtt alakulnak ki a történeteid, vagy már előtte pontosan megszületnek a fejedben?
- A történetnek már több, mint kétharmada készen van a fejemben, amikor leülök megírni. Minden ötletet följegyzek egy minikompjuterbe, amit mindig magamnál hordok, de ezek közül csak néhányból válik történet.
- Milyen érzés közismert embernek lenni?
- Nagyon klassz, mikor leveleket és e-maileket kapok az olvasóktól, melyekben elmesélik, mekkora örömöt és izgalmat okozott nekik egy-egy könyvem. Ez számomra csodálatos érzés. Végül is nem azért írok, hogy ismert legyek, hanem mert számomra ez a világ legklasszabb dolga.
/Hét tappancs gazdája, Penny-s könyvek/
|