Történetek
A történeteket írta: Anthony De Mello
* Volt egyszer egy szent ember, aki állandó eksztázisban élt, de társai bolondnak tartották. Egy nap, miután egy kis ennivalót koldult a faluban, leült az út szélére, és evett. Mikor egy kutya jött oda, és éhesen nézett rá, szent emberünk etetni kezdte a kutyát is; egy falatot evett maga, egy falatot adott a kutyának, mintha régi barátok lettek volna. Hamarosan tömeg verődött össze körülöttük, hogy nézzék ezt a nem mindennapi látványt. A tömegben valaki így gúnyolta a szent embert hangos szóval: - Mit is várhatnánk valakitől, aki annyira bolond, hogy egy kutyát sem tud megkülönböztetni egy emberi lénytől? A szent erre így válaszolt: - Miért nevetsz? Nem látod Visnut, amint Visnu mellett ül? Visnut etetik, és Visnu etet. Hát akkor miért nevetsz, Visnu?
* A második világháború alatt egy férfi három hétig egy mentőcsónakban hánykódott, míg végre megmentették. Amikor megkérdezték, hogy tanult-e valamit ebből a helyzetből, ezt válaszolta: - Igen. Ezentúl, ha van elegendő ételem és iható vizem, akkor életem végéig határtalanul boldog leszek.
* A faluban egyszer óriási mulatságot csaptak, és azt kérték a lakóktól, hogy mindnyájan járuljanak hozzá egy üveg borral. A hozott bort töltsék egy óriási hordóba. Az egyik paraszt azt gondolta magában: "Ha én egy üveg vizet öntök ebbe az óriási hordóba, senki sem fogja észrevenni a különbséget!" Csak épp arra nem számított, hogy a faluban mindenki más is ugyanígy gondolkodik. Így aztán amikor elkezdödött a mulatság, és a csapra verték a hordót, tiszta víz folyt ki belőle.
* Bíró: - Hány éves? Elítélt: - Huszonkettő, uram. Bíró: - Ezt mondja már tíz éve. Elítélt: - Úgy van, uram. Én nem vagyok az a típus, aki egyszer ezt mond, máskor meg azt.
* Idős színésznő: - Én tényleg nem tudom a koromat. Percről percre változik.
* Doktor: - Lábfájását az öregkor okozza. Beteg: Ne nézzen bolondnak, doktor úr! A másik lábam is pont olyan idős, mégse fáj!
* Száz favágó dolgozot az erdőben hat hónapig, miközben két nő mosott és főzött rájuk. A munka végezetével két férfi feleségül vette a két nőt. A helyi újság azt írta, hogy a férfiak két százaléka feleségül vette a nők száz százalékát.
* Egy angol kivándorolt az Egyesült Államokba, és amerikai állampolgár lett belőle. Amikor visszatért Angliába vakációzni, az egyik rokona megfeddte őt az állampolgárság felcseréléséért: - Mit nyertél azzal, hogy amerikai állampolgár lettél? Válasz: Hát annyit bizonyosan, hogy én az amerikai függetlenségi háborúban a nyertesek oldalán vagyok. - hangzott a válasz. (A honlap szerkesztőjének megjegyzése: Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok ellen harcoltak az amerikaiak.)
* Azt mondják, eladtad a kerékpárodat. - Úgy van. - Mennyiért adtad el? - Harminc dollárért. - Reális összeg. - Az. De ha tudtam volna, hogy az illető nem fog fizetni, akkor kétszer annyit kértem volna tőle.
* - Fogoly - szólt a bíró -, bűnösnek találom huszonhárom rendbéli vétségben. Ezért összesen 175 évre ítélem. A fogoly már öregember volt. Sírni kezdett. A bíró arckifejezése megenyhült. - Nem akartam kemény lenni - mondta. - Tudom, hogy az ítélet, amit kiszabtam önre, igen kemény. Nem kell az egészet letöltenie. Az elítélt szeme felcsillant a reménytől. - Úgy van - mondta a bíró. - Csak annyit üljön le, amennyit tud.
* Diogenész egy nap az utcasarkon állt, és nevetett mint egy őrült. - Min nevetsz? - kérdezték a járókelők. - Látjátok azt a követ az utca közepén? Reggel óta, mióta itt vagyok, már tíz ember botlott meg benne, és átkozta meg. De egy sem vette a fáradtságot, hogy elvegye onnan, hogy mások ne bukjanak fel benne.
* Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor csikorgató hidegben elkezdett esni az eső. Egy fogadós megszólította: - Apókám, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni? Az öreg vidáman válaszolt: - A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könyyű követnie.
* Egy nap Ábrahám meghívott a sátrába egy koldust étkezésre. Miközben az áldást mondták, a koldus elkezdte káromolni az Istent, kijelentvén, hogy még a nevét sem bírja hallani. Ábrahám dühében elkergette az embert. Aznap este imájában az Isten így szólt hozzá: - Ez az ember már ötven éve átkoz és gyaláz, én mégis adtam neki enni minden nap. Nem bírtad volna elviselni legalább egy étkezésnél?
* Amikor a gyár leégett, az idős tulajdonos ott állt, hangosan siratva veszteségét. - Apa, miért sírsz? - kérdezte a fia. - Elfelejtetted, hogy négy nappal ezelőtt eladtuk a gyárat? Abban a pillanatban felszáradtak az öreg ember könnyei.
* Három felnőtt fogyasztotta reggeli kávéját a konyhában, miközben a gyerekek a padlón játszadoztak. A beszélgetés arra terelődött, hogy mit tennének, ha valami veszély fenyegetne. Mindegyik azt mondta, hogy a gyerekeket mentené. Abban a pillanatban a kukta szelepe hangosan beindult, óriási gőzfdelhőt lövelve a terembe. Pillanatokon belül kint volt mindenki a konyhából - kivéve a földön játszó gyerekeket.
* Egy nagyon gazdag ember temetésén egy idegen éppen olyan hangosan sírt és jajgatott, mint a többiek. A szertartást végző pap odament hozzá: - Talán ön is az elhunyt rokona? - Nem. - Akkor ön miért sír? - Éppen azért.
* Egy kislány haldoklott egy olyan betegségben, amiből nyolcéves bátyja valamivel korábban felgyógyult. A doktor így szólt a fiúhoz: - Csak a véred transzfúziója mentheti meg kishúgod életét. Kész vagy-e vért adni neki? A kisfiú szeme tágra nyílt a félelemtől. Habozott egy darabig, majd azt mondta: - Rendben van doktor bácsi, kész vagyok. Egy órával a transzfúzió végeztével a kisfiú tétovázva megkérdezte: - Mondja, doktor bácsi, mikor halok meg? A doktor csak ekkor értette meg azt a pillanatnyi félelmet, ami elfogta a fiút: azt gondolta, hogy ha a vérét adja, az életét adja kishúgáért.
|