Figyelem: Csak egy vers...!

Egyetlen gyermekem

Nem tehetem azt, amit szeretnék,

Mert rövid láncra vagyok fogatva én.

Lelkem szabadon szárnyalna a magasban,

De visszakényszerítenek a talajra.

Szívem ég a vágytól nap, mint nap,

Gondolataim egy dolog körül forognak.

Lelkem kemény rabszolgaságban él,

Mint az emberek a régi korok idején.

Láncra van verve egyetlen gyermekem,

Kitörne helyéről, de ehhez túl gyenge.

Érzem, ahogy állandóan mozog,

De ketrece visszafogja, folyton.  

Magamban nem rég már eltemettem,

Kijutnia innen lehetetlen.

Bele kell törődnöm az életembe,

Gyermekem szabadulása reménytelen.

Tatabánya, 2007. szeptember 27.    

Írta: PaBe